My try - REDIOACTIVE

REDIOACTIVE

Sajnos a képek nem adják vissza maradéktalanul milyen gyönyörű élénk piros színe van a felsőmnek, és hogy milyen remekül passzol a pinkes árnyalatú nyaklánchoz, de úgy gondoltam ne csak a szám járassam! Így mint arra már az előző mintás-témánál is kísérletet tettem, igyekszem ezentúl az aktuális bejegyzéshez megfelelő szettet összeállítani. Természetesen semmit nem ígérhetek, hisz bár én lennék a legboldogabb, ha minden szeszélyem és hóbortom magaménak tudhatnám, de ez nincs így. A hallgatói pénztárcám egyelőre korlátolt, így igyekszem megkötni a lehető legokosabb kompromisszumokat, és aktuálisból is azt választani, amiben a későbbikre is látok lehetőséget. Többek között ezért sem fogtok sosem neon sportcipőben vagy ehhez hasonló, várhatóan egy szezonos darabokban látni.

A másik ok, az ars poeticám, hogy a divat önmagában nem stílus. Hiába aggathatnék magamra mindent, amit megtetszik, vagy épp aktuálisan nagyon megy, azt műnek és tompának érzem. Ugyanúgy, mint azokat a lányokat, akik ugyan megtehetik hogy bármit megvegyenek, de látni rajtuk, hogy feszengenek, nem is érzik igazán magukénak, csak hát a nagytöbbség mégiscsak azt viseli... És ez nagyon rossz politika. Valójában persze nincs összefüggés a stílusosság és anyagi háttér között, és nem is ez számít, csak arra próbáltam rávilágítani, hogy nem árt beállítani a saját szűrőinket, és nem engedni minden új trendnek, mert a divat efféle félreértelmezése csak a már sokszor emlegetett tömeglány-effektushoz vezet. A divat eszköz a stílushoz, nem önmagában az. Ahhoz szükség van egy csepp önismeretre, egy kis szigorított ízlésre és persze és az elragadó személyiségeitekre is, hogy megtöltsétek, amit felvesztek! Ha igazán jól érzed magad, az harmóniát és magabiztosabb kisugárzást teremt és ehhez csak Rád van szükség, nem minden new arrival termékre. 

Piros felső: S.Oliver
Ceruzaszoknya: Varrónőnél készült
Bőrdzseki: New Yorker
Táska: 5th Avenue
Cipő: No Name
Nyaklánc: E-bay
Napszemüveg: Ray Ban

Up to date - RED REPEAT

RED REPEAT

A minta mánia témát hivatalosan is kivégeztem, na de nem mert az a bizonyos szerelem első látásra egyéjszakás kalandként végződött, sőt, az idei főirányok közül ez áll hozzám a legközelebb, de nem szeretnék önző lenni, így szükségesnek érzem, hogy kényszerítsem magam a továbblépésre. Legalábbis a blogon. Természetesen azért nem panaszkodom, annyi Nagy Ő jelölt pózolt a kifutókon a divatheteken, és annyi lóg a boltok fogasain, hogy legfeljebb a következő téma kiválasztása okozhat problémát, azok hiánya biztosan nem.

Nem tudom, hogy végül mi volt pontosan, ami konkrétan ennek a bejegyzésnek a megírását ihlette, talán a Piroska és a farkas tizenkettedik felolvasása az unokahúgomnak, vagy egész egyszerűen túl sok időt töltöttem Carey Mulligan a Great Gatsby premieren viselt Lanvin ruhájának alázatos csodálásával. Not sure. Azon azonban nem változtat, hogy bár tudom, hogy nem a main line, de jelenleg úgy érzem, hogy a piros, ha, megfelelő bánásmódban részesül, az egyik legstílusosabb szín a Pantone skálán.

A blézer sláger őszintén melengeti a szívem, és nem csak azért, mert így a szalagtűzésre csináltatott darab nem kárhoztatott a szekrényem kidobott pénz sarkába költözni. Igaz, ebben van némi szerepe annak a lázadásnak is amivel kieszközöltem, hogy világossá váljon én ugyan nem tartok igényt az idétlen, emlékeim szerint krémszínű szegélyre a zsebe fölé, ami az egyébként is alig 160 centimet két irányba felezné. Egyáltalán kinek az ötlete volt? Whatever. Visszatérve a kis anekdotázásomból, a blézer egyszerűen mindenkinek jól áll alkattól függetlenül, és még stíluskérdésben is igazán kompromisszumképes. Tehát, a kulcsfontosságú fekte mellé, a következő amire vadászom, az egy piros színű darab, hiszen önmagában öltöztet. Már előre odavagyok a gyönyörűségtől, hogy motiválatlan reggeleimen amikor magamra kapom az első basic szettet amin megakad a tekintetem, csak előkotrom a gardróbból ezt, és máris kinézek valahogy. Egy kis plusz sminkelés után pedig már egészen utcaképes leszek, és nem ijesztem halálra a fölöttünk lakó gyerekeket a natúr zombi fejemmel (akik most is tudatják a jelenlétüket a különböző tárgyak minél módszeresebb földhözvágásval- csókoltatom őket..). 

Emlékszem egy pár éve nagyon ment a színes farmer, árnyalattól függetlenül, mindegy volt csak csőszárú legyen. Én is bepróbáltam, akkora választék volt a Stradiban, amit minden szűk kínálatú fastfashion üzlet azóta is megirigyelhetne, beleértve őket is. Azt nem mondanám, hogy rongyosra hordtam, de nem is volt egy Levi"s örökdarab. Tavaly aztán korlátozódott az árnyalat skála, neon és pasztell végletekig, előzetes tapasztalat alapján azonban én ebből diplomatikusan kimaradtam.
 Most viszont vége a színes nadrág fóbiámnak, legalábbis, ami a pirosat illeti, és bár mint említettem nem a main line, így nem lesz teletömve minden Inditex bolt vele, de ettől függetlenül úgy érzem ha valaki tudja viselni, akkor viselje!

Ez a Mango szoknya akkora szerelem, hogy képlékeny a sorrend a fejemben, hogyha ha meglátnám Leonardo DiCaprio kezében, előbb kérjem el, vagy előbb ugorjak a nyakába. Nem mintha nagyon aggódnom kellene a dolog miatt, de mégis az elvek!
Úrilány egyébként sem tesz ilyet... már ami a szoknya elkérését illeti természetesen.

Maxinál mindegy a szín, így pirosat is bátran választhatunk, csak vigyázzunk mert ez önmagában is elegáns árnyalat és ha történetesen nem az Operába készülünk, akkor érdemes valamivel oldani a hangsúlyosságát. Egy fekete bőrdzsekivel például könnyen lazíthatunk a szín-szabás kötött hatású stílusán, vagy ha nincs szükség plusz rétegre akkor a kiegészítőkkel variálhatunk.
A képen jelen esetben intő példa.

Ha sem blézer, sem maxi, sem nadrág, egy piros felső az, amit viszont szigorúan elengedhetetlennek tartok. Karaktert ad az egész megjelenésnek, és belátható, hogy életünk során megannyiszor van szükségünk saját magunk promózására, legyen szó akár állásinterjúról, vagy bármilyen nem formális felvételiről. Mindemellett szerintem egész egyszerűen imádnivaló, és ügyesen párosítva tökéletes color blocking hatást is könnyen elérhetünk, citromsárgával, vagy kobalt kékkel például.
Vigyázat, a matchy-match témára azonban nagyon érzékeny! A harmóniával nekem személyszerint semmi bajom, sőt, vessetek meg, de a mérsékelt szín párosítással sincs, de a piros magában is nagyon húz, csak óvatosan!


Hogyan?

Forrás: www.chictopia.com

My try - PRINTED ADDICTION

PRINTED ADDICTION

Maxi ruha - George UK

Dzseki - Levi's

Napszemüveg - Ray Ban 

Up to date - PRINTED PROJECT

PRINTED PROJECT

Az előző összesítő jellegű bejegyzésben említettem már a nemzetközi divatheteken is feltűnt jelenséget, a mintamániát. 

 Ha neked is igényed, hogy egy kis egyediséget csempéssz a megjelenésedbe - nem Katy Perry értelemben, akkor most igazán egyszerű dolgod lesz ugyanis egy-egy ilyen darabbal garantáltan elkerülhető a tömeglány-effekt, szinte mindegyikük egy valóságos mini műalkotás. Ha nem halmozzuk, mint egyéb élvezeteket szokás, akkor nagyon nehéz zsákutcába jutni vele, sőt, inkább hatalmas főútvonal táblát neki! 

Brace yourselves sweeties! A kínálat legalább akkora, mint kínai piacon a hamisított designer táskáké, hogy némileg témába vágó hasonlatot mondjak, így a kihívás most nem a  felkutatásában, hanem a kiválasztásában áll majd. Szükségünk lesz egy csipetnyi Bloody Mary féle kegyetlenségre és némi önismeretre, ám ennek birtokában biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja az egyéniségének legmegfelelőbb darabo(ka)t. És még eretnekeket sem kell égetni.
Egy kicsit azért szertnék megpróbálni segíteni, így készítettem néhány szelekciós tippet, ami alapján már fejben eldöntheted, hogy melyik irány az, amelyikért a legjobban fáj a szíved. Elméletben. Gyakorlatban azért nem merek sikert ígérni :)

Nonfiguratív

Akár valami klisékkel telenyomott egyen magazin szerelmi életről szóló tanácsadó rovatának sablonos mottója is lehetne: nem kell értelme legyen, hogy szerethessük. Nos, nem is.

Virágmintás

Nyáron triviálisnak tűnhet, ám ha belegondolunk  az elmúlt években mégsem volt jellemző motívum. Kizárólag az olcsó butikok és persze Roberto Cavalli védjegyeként futott, azonban a virágminta most ismét kilépett az egyszerűen gagyi és a megfizethetetlen boltok kirakatai mögül, és az aluljáró lépcsőn felrohanva meg sem állt a fast fashion boltokig, hogy onnan új otthonra leljen a gardróbjainkban. Én tárt karokkal, ám annál üresebb pénztárcával vártam, így egyelőre még floral hiányban vagyok, ám a vizsgaidőszak után mindenképpen megjutalmazom magam.

Állatmintás

Ide kéne most a sárga alapon fekete feliratú danger tábla, ugyanis az állatmintás darabok nálam még mindig valahol az istenem imádom, és az istenem ne! kategória szélén lavíroznak. Lehet a túl sok rossz tapasztalat teszi, de én évek óta beérem a leopárd mintás sálammal. Remekül kiegészít bármilyen basic szettet, imádom is, ám azzal, hogy annál nagyobb felületen hordjam, még barátkoznom kell. Na és ilyen kijelentéseknél kellene pár atyai pofon Lagerfeld papától, hogy észhez térjek, hiszen a divat egyik nélkülözhetetlen alapja, legfőbb mozgató rugója a nyitottság.  

Amint az újdonságokra éhes, kreatív énem győzedelmeskedik a szkeptikus farmer-póló párti részem felett, (mint általában), máris látom a fantáziát a dologban. Például egy fehér farmerrel vagy sorttal még nagyon elrontani sem lehet, de nem muszáj biztonsági játékosnak lenni, csak ne kombináljuk. Légyszi.

& more

A maxi és a magasderék önmagában is must have, érdemes mindkettőből egy-egy olyan basic alapdarabot beszerezni amit könnyű kombinálni, ám, ha tehetitek engedjetek a mintás csábításnak a ruhák és a szoknyák, sőt a sortok terén is. Én már alig várom a rekkenő hőséget, hogy végre ne csak a tükör előtt vehessem fel az idei nyári kedvenceimet. Napsütés, limonádé és édes semmittevés rendel! Mintás csomagolásban persze.

Up to date - FASHION FORTUNE-TELLERS

FASHION FORTUNE-TELLERS

A 21. század igazi látói a divattervezők. Kártyavetés, vagy üvegömb nélkül is fél évre előre megjósolják, hogy mit is fogunk viselni. Vagy legalábbis mit szeretnénk. Visszanéztem a télen megrendezett nagy divatheteken bemutatott darabokat New Yorktól Milánóig, hogy kiderüljön, kiknek a számításai igazolódtak be, hiszen azért nem minden ötlet képes az utca emberén is hordható irányzattá fejlődni.

Íme az eredmény:

Michael Kors, Katya Leonovich, és Herve Leger.

A panel ruhák az idei szezon úttörői, és nem a kifejezés térdig érő zokni és cserkész nóták értelmében. Hatalmas szívfájdalmam, hogy eddig nem találtam meg az igazit, csak az vígasztal, hogy Carrie Bradshawnak sem sikerült 30 éves kora előtt. Vizsgahelyzetet leszámítva örök optimista vagyok, így töretlen hittel várom, hogy az én Mr. Big-em is szembe jöjjön velem egy üzletben, és a kezdeti viszontagságok ellenére hollywoodi happy endhez illően boldogan éljünk, míg meg nem halunk. Kis túlzással.  

A választásnál különösen figyeljünk oda, hogy a ruha pontosan a mi méretünk legyen, és szabásban is mindenhol passzoljon, ugyanis ha a kivágott részeknél eláll az anyag, azzal elveszik a varázs. Mint a kávé cukor nélkül, annyi különbséggel, hogy biztosak lehetünk benne, hogy csak az utóbbi az amiben megoszlanak a vélemények.

DKNY, Farah Angsana, és Mara Hoffman.

Tavaly nyáron is imádtam, idén nyáron is imádni fogom, sőt, ha lehet még azután is, és nem csak azért, mert nyáron alapvetően ruha párti vagyok, hanem mert végre valami, ami azoknak is kifejezetten előnyös lehet, akik nem Giselle Bündchen lábakkal születtek.

 DKNY, Mara Hoffman, és Charlotte Ronson.

Kicsit kilencvenes évek ez a has kidobós irány, de azoknak, akiknek azóta sem sikerült lemondania róla legalább szerencséjük van, és pár hónap leforgása alatt válnak vércikiből, kifejezetten trendivé. Oké, viccet félretéve, én szimpatizálok a crop-top jelenséggel, csak kicsit tartok tőle, hogy lesznek, akik bátran viselik majd, pedig nem kéne. Én sem vagyok az a tipikus lapos has, de szerencsére, ha már kilencvenes évek akkor high waisted  és a kettő kombinációjából már valami nagyon jó születhet. 

 Marimekko, Venexiana és Carlos Miele.

Nonfiguratív vagy animal, mindegy csak mintás legyen. És nekem is mindegy, csak az enyém legyen. Bár az utóbbival személy szerint kicsit szolidabb a kapcsolatom, de biztos vagyok benne, hogy ti sokkal bátrabban fel meritek venni, mint én. Persze azért óvatosan, a kevesebb néha több! 

 Fekete-fehér: Rebecca Minkoff, Monique Lhuillier és Max Azria.

A fekete-fehér szerelemről, már korábban írtam ITT, nem is ismételném önmagam, és ha az Oreós hasonlatra emlékeztek nincs is rá szükség! :)

Napsárga: Jenny Packham, Son Jung Wan és Timo Weiland.

Nap- vagy narancs-, az elv akár Dorothyé: mindig a sárga úton! Igazi nyári színek, triviálisnak is érzem egy kicsit ezt így leírni, de némiképp bátorításnak szánom, a magam részére is. A narancssárga ugyanis olyan árnyalat, amitől általában idegenkedünk, hiszen sokkal több a negatív tapasztalat vele kapcsolatban, mint a pozitív. Túl könnyű olcsó hatást elérni vele, legyen bárhonnan is. Ám a divat pont attól csodálatos, hogy mindig a következtő lépésre motivál, tegyünk hát így, és keressük önmagunkat a kevésbé hétköznapi színekben is, és ha mégsem találjuk az sem baj, a fentiekből kiderül mennyi lehetőség kínálkozik idén nyáron melyből kísérletezgethetünk.

Narancssárga: Ralph Rucci, Carolina Herrera és Cesar Galindo.

My try - ASSYMETRIC SUMMER

ASSYMETRIC SUMMER

ruha: TopShop

saru: Petőfi Sándor u.

táska: Catwalk

szemüveg: Ray Ban

karkötő: E-bay

Tips - GARDROBE PROBLEMS

GARDROBE PROBLEMS

Ha gardrób, akkor mindenki valami ilyesmire vágyik, de a valóság általában,

inkább ez...

A reálisan ideális pedig az, amire érdemes törekedni, azonban ha a te ruháid számára otthon nagyjából akkora négyzetméter jut, mint az én egész szobám, akkor legfeljebb csak azért olvasd tovább a bejegyzést, hogy egy jót nevess.

Történt ugyanis, hogy ráébredtem, hogy annak ellenére, hogy természetesen nincs egy göncöm sem, valahogy sehogyan sem férek el, és ezen a rendszeresen ismételt vérengzések sem segítettek - amit békésebb körökben szelektálásnak hívnak.

Bizony, ha három nő él egy fedél alatt,  főleg olyan egyedek, akik terápiás céllal is képesek nekiindulni egy egész napos vadászatnak, akkor előbb-utóbb előáll az a helyzet, hogy a természetes élőhelyük területe vészesen lecsökken, a ragadozó ösztönt azonban semmi sem képes csillapítani, ha a kiszemelt zsákmány elérhető közelségbe kerül...

Így új szekrény beszerzése mellett döntöttem, azzal a kompromisszumos megoldással, hogy ezentúl igyekszem a saját territóriumomon belül maradni, és mostantól érintetlenül hagyom mind a nővérem, mind anyukám tárolóeszközeit. A szóhasználat itt sem véletlen, ugyanis a megfelelő darab kiszemelése közben bejárt szaküzletek kínálatából válogatva ébredtem rá, hogy tulajdonképpen mennyi féle megoldást találhatunk ruháink számára. Én már határozott céllal indultam, melyeket a már eleve meglévő bútoraim szabtak, így csak a gondolattal játszottam el, hogyan másképp lehetne még, és hát be kellett lássam, hogy az én igényeim igencsak szerények, mely jelenséggel ebben a formájában utoljára talán a gimis házik lemásolásakor találkoztam.

Engem egészen konkrétan két szempont vezérelt:a szín és az ár. Nos igen, itt lesz a pont, ahol a barátom olvasás közben felhördül- ennél ugyanis jóval hosszabb a szükséges lista, (ha csak arra gondolok szegénykém mennyit méricskélt és logisztikázott,) természetesen az sem hátrány ha tudod mekkora bútorra van szükséged, vagy legalábbis mekkora az, ami még elfér valahol a szobádban. Ez tényleg fontos, hiszen hiába csorgott a nyálam egy-két hatalmas többajtós tükrös csoda után, nem csak a pénztárcám mérete bizonyult kicsinek. A szobámban lévő többi bútor bükk színű, ami remekül passzol az egyébként narancsos-mediterrán árnyalatú designjához, de így hiába lehet kapni szebbnél szebb, és viszonylag baráti árú fehér szekrényeket, adott volt, hogy gardróbból is a bükkre lesz szükség. Szerencsére még a színkorlátozás sem bizonyult drasztikusan redukáló erejűnek, ugyanis ez egy elég gyakori árnyalat a lakberendező berkekben. Több napos bútorbolt túrák és némi mérlegelés után, ahogy az lenni szokott, visszatértem az eredeti választásomhoz, melyet az "alszom rá egyet" elven, több hétig várakoztattam, azonban tegnap óta már az ágyam végében üzemel. És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amiért javasoltam az olvasás folytatását abban az esetben is, ha valójában nincs szükséged ruhásszekrényre, történetesen ugyanis az én választottam lapraszerelet formában érkezett jelenlegi lakhelyére. Na ez az a szó, ami minden nő rémálma, és félreértés ne essék, semmi gondom az emancipációval, de ez azért mégiscsak férfi munka, kezdve ott, hogy már az összeszerelési útmutató értelmezéséhez is komoly szakértelem szükségeltetik. Természetesen nem állítom, hogy több napos kemény munkával egy nő ne tudná összerakni a bútort, de majdnem biztos vagyok benne, hogy annak minősége és stabilitása még a tripla adag belefektetett energia ellenére is alulmaradna, egy igazi hím levezénylésével összeszerelt darabbal szemben. Említettem, hogy két másik nővel élek egy fedél alatt? Szóval higgyétek el, tapasztalatból beszélek, és a fantáziátokra bízom pontosan miért, de megsúgom, ez itt a nevetés helye. 

Az eredeti példányak valahogy így kellene festenie, csak egy ajtós formában:

Én ugyan csak az instrukciókat követtem, de részt vettem az alkotás folyamatában azonfelül is, hogy sopánkodtam rajta, hogy miért nem lehet úgy megvenni a bútorokat, ahogy a boltban ki vannak állítva?

És íme a végeredmény:

Összegyűjtöttem a nézelődés alatt kiszúrt kedvenceimet, beleértve az egészen alternatív megoldásokat is.

Ez a két fehér Ikea darab, a színük ellenére megdobogtatta a szívemet, főleg, a klasszikus, igazi jó kislány szoba hangulátát idéző második, ami mellett várnám, hogy Pán Péter megjelenjen az ablakomban.

A ruhaállvány nagyon praktikus lenne számomra, ha nem lenne két macskám, akik miatt a rendszeres takarítás ellenére is, folyton száll a szőr a laskában, és igencsak érzékenyen tud érinteni, mikor a ruháim sem menekülnek, főleg mikor indulás előtt veszem észre, hogy kifogyott a szösztelenítő henger. De vessen magára, aki lusta akkor megvenni, mikor tudja, hogy már kevés van benne. Azonban ebben az esetben  remek szolgálatot tud tenni a ruhazsák, és akkor is, mikor már annyira nem férsz el, hogy az ajtón lógnak a ruháid, (igen, valóban szükség volt a szekrényre).

Ha semmilyen logisztikai menedzselés nem elég, hogy bepaszírozz valahova egy egész szekrényt, akkor próbálkozz az alábbi verziókkal, amiket szerintem kifejezetten designosan is meg lehet valósítani egy kis kreativitással.